Ewald Rézfúvós Együttes
"Az Ewald Rézfúvós Kvintett tisztelettel adózott névadójának,
Victor Ewaldnak a Desz-dúr Kvintett előadásakor.
Elragadó trombita melódiák, virtuóz játék, briliáns hangzás."

(London Times)

Ötödik lemezünk: Johann PEZEL & Gottfried REICHE - Toronyszonáták

Ismertető

Városi zenészek, toronyzene

A városi zenészek (Stadtpfeifer - town/city piper) elsősorban német nyelvterületen, kisebb-nagyobb települések városi elöljárósága által alkalmazott muzsikusok voltak. Lüneburgi források már 1335-tól említik őket, kötelességeik pontos felsorolásával, fix fizetésük, valamint egyéb járandóságaik részletezésével. Kellően törvényes származás birtokában bárkiből lehetett városi zenész: a jelöltet 5-6 évnyi inaskodás után - amely során nagy számú fúvós és vonós hangszeren tanult meg játszani - a céhek szokásai szerint mesterlegénnyé avatták. Ez után vagy mesterével kezdett el dolgozni, vagy utazásba kezdett, tapasztalatokat szerzett, és megpályázhatott bármilyen útjába eső állást. Más mesterségekhez hasonlóan házasságkötés vagy családi kapcsolatok révén is álláshoz lehetett jutni: ez történt nemzedékeken keresztül a Bach-család különböző tagjaival, akik számos városi zenészi állást töltöttek így be Thüringiában.
A Stadtpfeiferei-nak a polgári élet eseményeit kellett zenével kiszolgálnia, így naponta kétszer toronyzenét kellett játszania a városháza vagy a templom tornyában, szerepelnie kellett hivatalos ünnepségeken, ünnepi parádékon, királyi látogatásokon, házasságkötéseken-keresztelőkön, be kellett segítenie az egyházzenei produkciókban, a templomi és iskolai ünnepségeken, valamint inasok képzésével gondoskodnia kellett saját utánpótlásáról. Kisebb településeken ezen felül toronyőri feladataik is voltak.
A naponta kétszer a toronyból jelzésszerűen játszott toronyzene általában 4-5 rézfúvóst (kornetteket, trombitákat és harsonákat), később vonósokat is foglalkoztatott. Korálok harmonizált változatai, fanfárok, fúvósszignálok, tánctételek csendültek fel, de hosszabb lélegzetű műveket, ún. toronyszonátákat (Turmsonate), a 18. században pedig szimfónia- és concertótételeket is előadtak. A felvételünkön műveivel szereplő Pezel és Reiche mellett, a zenetörténet legjelentősebb városi zenészei közül megemlíthetjük még Balthazart (Lübeck), Hasslert (Augsburg, Nürnberg), Telemannt (Frankfurt, Hamburg), Quantz-ot (Pirna, Drezda) és Zeltert (Berlin).

Johann Christoph Pezel (Pezelio, Bezeld, Petzoldt, Bezel, Bezelius, Petzel, Pecelius, 1639-1694) a sziléziaiGlatz-ban született, Bautzenben végezte gimnáziumi tanulmányait, majd különböző városi zenei együttesekben (Stadtpfeiferei) működött. Első ízben egy lipcsei forrásban említik a nevét, amikor 1664-ben a városatyák döntése alapján a városi zenészek számát hétről nyolca növelték, és Pezel megkapta az állást, mint negyedik "Kunstgeiger". 1670-ben aztán elnyerte a Stadtpfeifer címet, ami egyenértékű volt a céhben a mesteri címmel, és ami "nyugdíjas" állást jelentett a számára. Ugyanebben az évben jelentette meg első jelentősebb művét Hora decima musicorum címmel, a 40, egytételes szonátából álló sorozatát rézfúvósokra (vagy alternatív vonósokra), amelynek darabjai a mai hallgató számára a hangnemek egymásutánja, az alkalmazott ütemek, valamint a motívikus összefüggések miatt kéttételes szonátáknak tűnnek fel. Szintén találunk tételpárokra utaló elemeket a felvételünkön szereplő Fünf-stimmigte blasende Music (1685) című toronyzene-gyűjteményben. Az eredetileg 76 darabból álló sorozatból itt 16 darabot hallhatunk, intradákat és tánctételeket (Allemande, Courente, Sarabande, Bal). Bár egyszerűbb, konzervatív harmóniákkal dolgozik, és a szólamkezelés is elsősorban a szélső szólamokra helyezi a hangsúlyt, a zeneszerző nagy ügyességgel és különböző eszközökkel igyekszik feledtetni ezt a monotóniát és az egysíkú hangszínvilágot. Például változatos módon rendezi párba és párhuzamba a szólamokat, és élénk hatást kelt a homofón és a polifonikus szakaszok ötletes váltogatásával.

Gottfried Reiche (1667-1734), a kor egyik legjelentősebb, legvirtuózabb trombitaművésze. Johann Sebastian Bach trombitás darabjainak főszereplője volt Lipcsében, 1723-tól, Bach Lipcsébe érkezésétől Reiche haláláig. A gazdag trombitás hagyományokkal büszkélkedő Weissenfelsben született, és 1688-tól működött Lipcsében, először mint Kunstgeiger (hegedűművész), 1706-tól mint városi trombitás (Stadtpfeifer - city piper), majd 1719-től, mint fő városi muzsikus (Senior Stadtmusicus - senior city piper). Olyan nagy becsben tartották, hogy 1694-ben fizetés-kiegészítést kapott a Városi Tanácstól, csakhogy adott időszakra a városhoz kössék. Ha Bach neki írt remek trombitaszólamaira gondolunk - amelyek a barokk kor legdíszítettebb, legkülönlegesebb trombitaszólamai - fogalmat alkothatunk Reiche kiváló hangszeres képességeiről. A művészről 60. születésnapja alkalmából, városi megrendelésre, E. G. Haussmann által készített festmény később számos kutatás és vita tárgyává lett. A képen a művész jobb kezében a mesterségét jelző trombitát látjuk, míg a baljában egy kottapapírt tart, amelyen Abblasen címmel fúvós fanfár olvasható, egy hatásos, virtuóz, kétsoros darab. Egyes kutatók szerint több érv szól amellett, hogy a fanfár nem Reiche műve, hanem J. S. Baché, aki kedvenc trombitásának születésnapi ajándéknak írta a kis remekművet - a zene stílusa kétségkívül valóban erre utal. A festményről tisztán leolvasható fanfárt azóta számos alkalommal kiadták, több hangfelvétele is készült, egyfajta barokk rézfúvós slágerről van szó.
Reiche zeneszerzőként elsősorban toronyzenét komponált, ötszólamú szonátákat, kisebb darabokat - ezek legtöbbje sajnos elveszett. Legfontosabb fennmaradt műve a kornettre és három harsonára írott Vier and zwantzig neue Quatricinien (1696), 24 fanfárdarab hangulatos sorozata, amelyben tíz, nagyrészt akkordikus Sonatina című tétel tizennégy polifonikus Fugával alternálva szólal meg.
Reiche halála ugyanolyan legendássá nőtt, mint amilyen hírnévre élete során szert tett. Az idős művészt szélütés érte és összeesett az utcán, miután egész este egy fáklyák füstjével teli helyiségben trombitált. Játék közben érte a halál - tartotta a szóbeszéd - és azt is tudni vélték, hogy Bach mely kantátájának mely trombitafutama okozta a rosszullétét: a BWV 215-ös kantáta nyitókórusa, amelyet Bach később - talán megint nem véletlenül - átvett a h-moll mise Hozsanna-tételében...

Tracklista és meghallgatható részletek

I. 1-16: Johann Christoph PEZEL - Fünfstimmigte blasende Musik 22'40''
  14. Sarabande
II. 17-40: Gottfried REICHE - Vierundzwanzig neue Quatricinien 45'01''
  19. III. Sonatina

Összidő: 67'47''

 

Copyright © 2020 - Ewald Rézfúvós Együttes